Fura állatok III. - Kétéltűek

Nohát, nézzük. Őszintén szólva kétéltűek terén nem voltam eddig annyira otthon, de sokkal könnyebbnek tűnik indokolatlan kétéltűeket találni, mint mondjuk indokolatlan halakat.

Első versenyzőnk a lila béka (Nasikabatrachus sahyadrensis), amit nem túl régen, 2003-ban fedeztek fel Indiában (mivel az év nagy részét 1-4 méter mélyen a föld alatt tölti termeszeket hajkurászva, nem olyan meglepő, hogy ilyen sokáig rejtve maradt). Egy nagyon ősi csoport leszármazottja, élő kövület. Az IUCN Vörös Listáján veszélyeztetettként ('Endangered') szerepel. További jellegzetessége, hogy nem ugrál, hanem fut (ilyen testalkattal nem csoda...), és brekegés helyett ugat.



A következő legyen a kínai óriásszalamandra (Andrias davidianus), van belőle japán változat is (Andrias japonicus), az egy fokkal kisebb (a képen nem egy teljesen kifejlett példány látható, de beírhatjátok gugliba a latin nevét és megnézhetitek), meg kevésbé fenyegetett, úgyhogy inkább ezt választottam. Az IUCN Vörös Listáján kritikusan veszélyeztetettként ('Critically Endangered') van megjelölve. Szóval, ez kis drágaság akár 1,8 méteresre is megnőhet, és teljes mértékben a vízi életmódhoz alkalmazkodott, bár kopoltyúi nincsenek, a bőrén keresztül folytat gázcserét. Hideg, gyors folyású patakokban lakik, természetesen Kínában. Általában éjszaka aktív, szaglása segítségével vadássza le a halakat, kisebb szalamandrákat, férgeket, csigákat.





Következő versenyzőnk, a titicaca-tói béka (nem tudom mi a magyar neve, latinul: Telmatobius cuelus), és az IUCN Vörös Listáján súlyosan veszélyeztetettként ('Critically Endangered') van megjelölve. Ő a legnagyobb teljes mértékben vízi béka, akár 1 kg-osra is megnőhet. És azért van ennyi bőre, mintha még nem nőtt volna bele, hogy tudjon rendesen lélegezni a magasban (a Titicaca-tó az Andokban van, jó magasan).


És akkor következzen az egyik legkisebb: Gardiner Seychelles-szigeteki békája (Sooglossus gardineri), aki (meglepő módon) a Seyschelle-szigeteken él. Az IUCN Vörös Listáján sebezhetőként ('Vulnerable') van megjelölve. Mint a képen is látható tényleg elég aprócskák, legfeljebb 11 mm-re nőnek meg. Kicsi gerinctelennek táplálkozik. Petéiből nem ebihalak kelnek ki, hanem teljesen kifejlett kicsi, 3 mm-es békák.
Itt megnézhettek a videót róla, amin kiderül, hogy még egy hangya is majdnemhogy nagyobb nála.





De tekintsünk el egy kicsit a békáktól: ő itt a vízi gilisztagőte (Typhlonectes compressicauda). A dél-amerikai Amazonas folyóban él, ott közönséges állatnak számít (IUCN Vörös Lista: kevésbé aggasztó ('Least Concern'). Én mondjuk előbb nézném angolnának, mint gőtének, mert hát lábai sincsenek meg a vízben éli le az egész életét, de hát tévedni emberi dolog mint tudjuk. Mindenesetre aki kíváncsi rá, a Fővárosi Növény- és Állatkertben megnézheti.

Nézzünk egy "rendes" farkos kétltűt, mégpedig a spanyol bordásgőtét (Pleurodeles waltl). Az IUCN Vörös Listáján veszélyeztetettség közelinek ('Near Threatened') van jelölve. Nevét speciális védekezőmechanizmusáról kapta: amikor veszélyben érzi magát, megrázkódik és bordáival átböki a bőrét a képen is látható narancssárga pontokon. Mivel a bőre mérgeket tartalmaz, a mérgezett, hegyes tüskék akkor is kiköpésre késztetik a támadót, ha esetleg úgy dönt, hogy megkóstolja a gőtét.

És akkor zárjuk a felsorolást egy újabb békával: ő pedig az afrikai horrorbéka (angolul szőrös békának is hívják, ugyanilyen találóan, latin neve: Trichobatracus robustus). Talán nem olyan meglepő módon, ő is egy védekezési mechanizmusról kapta a nevét: a hátsó lábán a bőr alatt karmok húzódnak meg, amik veszély esetén egy izom meghúzásával átütik a bőrt és felszínre kerülnek.





Nos, egyelőre ennyit a kétéltűekrő, persze későbbi bővítés még lehetséges.
Források:
ARKive
EDGE
angol Wikipédia
Newscientist
IUCN Red List


Frissítés:
Mint azóta már olvastam, a legkisebb békát is alulmúlták: most egy új-guineai faj, a Paedophyrne amauensis vezet, a maga átlagosan 7,7 milliméteres hosszúságával. Képzelhetjük, milyen nehéz lehet egy ekkora (nagyjából légyméretű) békát elfogni és/vagy lefotózni...

Forrás: National Geographic News





Nem is tudom, hogy feledkezhettem meg az egyik kedvenc hátborzongató állatkámról, az axolotl-ról, akit egyszer már említettem itt. Nem is ragoznám tovább a dolgot, csak annyi kiegészítést tennék, hogy mint megtudtam, mégsem feltétlenül élik egész életüket lárvaként: ha kiszárad az élőhelyük, akkor bizony kifejlődnek, és így fognak kinézni.

Forrás: ARKive



Az amerikai pipabéka (Pipa pipa) két okból is megérdemli, hogy helyet kapjon ezen a listán: egyrészt a kinézete miatt (olyan lapos, mintha átment volna rajta egy úthenger, engem egy kicsit elrontott száraz falevélre emlékeztet), másrészt pedig a szaporodásához kapcsolódó érdekesség miatt. Ahogy a képen is látható, a megtermékenyített peték beágyazódnak a nőstény állat hátán levő elhalt bőrrétegbe, és később onnan kelnek ki a kis békák.

Forrás: ARKive

Nincsenek megjegyzések: